A fészek (Пузкар) – írta: mici

Ez egy Udmurt film. Az udmurtok nyelvrokonaink. Nem is távoli nyelvrokonaink. Ezért lehet érdekes egy kicsit jobban megismerni őket. Nincsenek egy millióan se. Az Udmurt köztársaságban is eléggé kisebbségben vannak, jó ha olyan 500000-en. Izsevszkben a jelenlétük nem éri el a 20%-ot. Mondhatnánk, hogy nincs ezen semmi csodálkoznivaló, elvégre a globális vagy globalizálódó világban ezeknek a kis népeknek és kis nyelvközösségeknek már nincs jövőjük.

Udmurt 01

Az igaz, hogy ha egy udmurt fiatal nem tud vagyis nem tudna – mert szerintem nincs olyan aki ma ne tudna – oroszul, akkor nem igazán van lehetőség előtte a tanulásra. Udmurt felsőoktatás nincs, kivéve talán az izsevszki egyetem udmurt-tanári szakát. De vajon kell-e őrizni a nyelvet? Meg kell-e őrizni? Vagy pedig úgyis elkerülhetetlen a beolvadás, akkor minek kapálódzni, nem igaz? Praktikus szempontból, első megközelítésben, hogyne! De nem is vitatja senki, hogy az Udmurtföldön való élethez kell az orosz nyelvtudás. A kérdés az, hogy megőrizzék-e udmurtságukat és az, hogy egy ilyen „megőrzés” mit jelent? Hagyományőrzést, hétvégi programként való udmurtkodást vagy mit? Valami kis különlegességet? Valami kuriózumot, ami itt maradt a múltból és most meg lehet csodálni mint érdekességet, de amihez valódi közünk nincs? Nem, hanem valami másról van szó.

A film szereplői akkor találják meg igazán önmagukat amikor megtalálják egyben udmurtságukat. Nem mondhatjuk, hogy a „gyökereiket”, ahogy ezt a rutinszerű közhely szokta. A jelen megtalálása, ami igazán történik. Persze ez a jelen annyiban van, annyiban jelen, amennyiben az eredetétől nincs elszakadva. A „gyökeret” hiába találnánk meg, ha az csak valami semmitmondó „hagyomány” lenne a számunkra. Érdekes, amikor a falusi fiú visszamegy a kolhozelnök lányához, és ráadásul épp egy Ikarus busszal utazik, de ezt csak úgy megjegyzem.

Udmurt 02

Szóval, ez a visszatérés vajon jelenti-e azt, hogy a vissza a forráshoz az vissza a faluba értendő? A film elkerüli ezt a naiv giccs-romantikát, ezt a „vissza a faluba, régen minden jobb volt” lenni nem merést. Bár igaz, hogy épp a zárójelenet az amikor megy vissza a busz falura és hosszasan gyönyörködhetünk a tényleg nagyon szép udmurt mezőkben. A többiek, mármint a többi fiatal szereplő, a saját életében tesz elmozdulást a valódi azaz sajátlagos – autentikus – lét felé. Ilyen például az újságíró gyakornok nem megalkuvása és felmondása. Érdekes, hogy az autentikus jelzőt milyen gyakran halljuk úton útfélen.

Szoktak beszélni olyasmiről is, hogy „autentikus népi kultúra” meg még ki tudja miről. A Fészek a sajátlagosság, a valódi élet útjáról mond valamit. Tényleg, lehet-e ilyen jelző egyáltalán, hogy autentikus? Nincs ebben valami eleve pleonazmus? Mondják: „autentikus kultúra” és erre kérdezhetjük: „miért, van olyan kultúra ami nem autentikus?”. Vagy van olyan élet ami nem autentikus? Van persze, mármint van olyan, hogy nem igaz élet, van olyan, hogy hazugság. Lehet olyan, hogy egy „élet” önmaga paródiája, valami operettszerű micsoda. Van ilyen. Utal is erre a filmnek az a jelenete, amikor a frissmilliomosok utcáját látjuk, borzasztó házakkal – téglafalban kőkáva, atya gatya! – , amik egy nem valódi, csak képes magazinokban olvasott „élet” díszletei. Csakhogy, a nem autentikus – életvonatkozásaitól elszakadt – kultúra már nem is kultúra. A nem autentikus élet nem élet. Tehát látszólag egy kicsinyke, mondhatjuk kiveszőfélben lévő nép „ügyéről” van szó. Mi közünk nekünk ehhez? Hacsak nem annyi, hogy nyelvrokonaink. Na és? Igen, na és. És ez a „na és” az, ami után jön az, amiről ez a film igazán szól. Az, hogy ez mindannyiunk ügye. Élünk-e vagy csak úgy látszik? Vagyunk-e vagy nem vagyunk? És igen, mit jelent ez a „vagyunk”?

Udmurt 03

Végül egy kis megjegyzés a magyar televíziózáshoz. Régebben még volt rá példa, hogy a köztévén láthattuk más népek filmjeit. Évekkel ezelőtt, egy iráni film volt, amit az m2-n néztem. Azóta – szinte -semmi. Egyáltalán nem helyeslem, hogy a magyar televíziót egy közpénzből fenntartott kereskedelmi televízióvá igyekeznek tenni.

Közszolgálat mint a közösség, a közösségiség szolgálata vagy közkiszolgálat mint valami vélt igénynek a feltérképezése és annak kiszolgálása? Láthatóan, nem megy ez. Ugyanis az emberek egyáltalán nem buták. Észreveszik a nem valódit a nem sajátlagosat. Észreveszik a semmitmondó semmitmondóságát. Ennek az inautenticitásnak egy szomorú példája a mai magyar közkiszolgálati televízió, ami roppant béna módon próbál valami olyasmi lenni, aminek nem neki kellene lennie. Közben elmulasztja, hogy tényleg legyen, a közösséget szolgáló legyen.

Fogjuk-e ezt a filmet az M2-n látni? Talán szerencse is, hogy nem, mert még a végén valakinek eszébe jutna szinkronizáltatni. Így inkább megnézzük, meghallgatjuk eredeti udmurt nyelven, magyar felirattal a youtube-on.

Advertisements
Kategória: film
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s