Trónok harca 6×05: Áldozat

Mit is írhatnék most? A Trónok harca 6. évada szinte tökéletes szórakozást nyújt számomra hétfő esténként. Lehet, hogy azért élvezem jobban az idei részeket, mert már nem kell összehasonlítanom a regénnyel? Benne van a pakliban, de talán az se mellékes, hogy egyre jobban erősödnek a fantasy elemek a történetben, ami pedig nagyon kedves a számomra.

Trónok harca 6×05

Az előző epizódról – időhiány miatt – nem írtam, pedig ott is lett volna miről beszélni, de szerencsére a 6×04 után nem egy unalmasabb résszel alapoztak az írók az évad második felére, hanem tovább emelték a tétet. A cselekmény bonyolódik, a szereplők tervezgetnek, és bizony az is előfordul, hogy olyan eseménynek lehetünk a szemtanúi, amire nem igazán számítottunk. Erről pedig beszélni kell. Spoileresen folytatom.

Északon formálódik a sereg, amely majd elindul, hogy visszaszerezze Derest a kis pszichopatától, aki rosszabbul bánik az emberekkel, mint az ebekkel. Kisujj ugyan segítő kezet próbált nyújtani Sansának, de Észak nem felejt, Sansa pedig nem bocsát meg, így most hoppon maradt az intrika nagymestere, de nem hinném, hogy ezzel végleg kimaradna a Ramsay ellenes koalícióból.

Trónok harca 6×05

Arya történetszála most sem a lendületes történetvezetés miatt marad emlékezetes, hanem az utcai komédiások révén. Ez a kis előadás üde színfoltja volt az epizódnak, és akár azt is mondhatnám, hogy a történelem ismétli önmagát, hiszen Arya újra kénytelen volt átélni a legkellemetlenebb emlékét. Azt továbbra se értem, hogy ezek az események hogyan kapcsolódnak majd a Westerosért folytatott küzdelemhez, de talán nem céltalan ez az egész tanulmányút.

A Vas-szigetek sose tartozott a kedven helyszíneim közé, de most itt is érdekesen alakultak az események. Euron felemelkedése katalizátorként hathat az ottani eseményekre, de a természetvédők biztosan nem fognak lelkesedni az új királyukért.

Trónok harca 6×05

Keleten is változik a helyzet, hiszen Dany az új serege élén indult vissza az ideiglenes otthonába, hogy (remélhetőleg) most már tényleg elinduljon Nyugat felé. Közben felbukkant Melisandre 2.0 is, akivel Tyrion és Varys folytatott remek beszélgetést.

Ezek a szálak viszont – bármennyire is élveztem őket – eltörpülnek az északi események mögött. Jonék még csak készülődnek a harcra, de Bran-nek szembesülnie kellett a tettei következményeivel. A kíváncsisága már megint veszélybe sodorta, és ez az újabb utazás testén-lelkén is mély nyomot hagy majd, de talán pont ez a felismerés kell neki ahhoz, hogy végre azzá váljon, akinek lennie kell.

Trónok harca 6×05

Egy tragédia kellett ahhoz, hogy értelmet nyerje Hodor “neve”, és ez a húzás, valamint az utolsó tíz perc egészen zseniális jeleneteket tartalmazott. Hodort jól kihasználta Bran, és így vált a Trónok harca legnagyobb tragikus hősévé a szelíd “fogyatékos óriás”. Emlékezetes búcsú volt ez, amely beleég az ember agyába. Hodor tehát az életét adta, hogy Bran megmeneküljön, és innentől már a Stark fiún múlik, hogy lesz-e értelme ennek az áldozatnak. Azt hiszem most már Bran is tisztábban lát egy-két dolgot, és Hodor feláldozásával nem csak az ellenséget, hanem a gyermekkorát is maga mögött hagyta.

Trónok harca 6×05

Nos, azt kell mondanom, hogy ismét egy remek epizódot láthattam, amelyre talán még kevés is a 9/10, de ha így haladunk tovább, akkor talán még a 10/10 is összejöhet idén a Trónok harcának. Eddig egyértelműen ez a rész volt az évad csúcspontja, az összképet pedig csak egy-két öncélú jelent árnyékolja be.

ui.: Túl sok vidám jelenetet nem tartalmazott az epizód, de ez egy kifejezetten vicces pillanat volt.

Advertisements
Kategória: sorozat
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

12 hozzászólás a(z) Trónok harca 6×05: Áldozat bejegyzéshez

  1. csiki1991 szerint:

    Nekem meg az a legnagyobb bajom még mindig, hogy érzem itt már Martin egyáltalán nem szól bele… Aztán, hogy ez összességében jó-e vagy sem, majd kiderül… Mindenesetre Hodor halála engem jobban letaglózott, mint a Vörös Nász… Utána/közben Bran rémfarkasa már szinte fel sem tűnt… Sőt szinte várom, hogy Bran is meghaljon 😀 Bár nem hiszem, hogy ezek után meghalna… Tippre most fogja megtalálni Benjen bácsikáját… Aztán kitudja. Viszont a “falány” önyfeláldozása baromság volt szerintem… ugyanennyire lassította volna le a hordát, ha behajítja eléjük… Brienne-t viszont én valamiért sose kedveltem annyira, így az ő szerelmi szálukon inkább csak vonogatom a szemöldököm, mint hogy érdekelni tudjon 😀

    P.s.: Arra viszont nagyon kíváncsi leszek hogyan oldják meg a Hodor – Hold the door átiratot a szinkronban. Nem tudom felvették-e már, de csak remélni tudom, hogy átveszik a nemhivatalos Bruzsyék féle “Holtodig óvd!” verziót… 🙂

    • Desmond Wallace szerint:

      Annyiban beleszólt, hogy a “Hold the Door” az ő ötlete volt, de érdekes lesz majd ezt a könyvben is elolvasni, ha elkészül még ebben az évezredben.:)

      A Vörös Nász nekem durvább volt, mivel Robb az egyik kedvencem volt.
      Hodor esetében viszont azért volt zseniális ez a húzás, mert egy közkedvelt háttérember kapott egy emlékezetes búcsút, amiről sokat lehet beszélni.

      A szinkronra én is kíváncsi leszek.

      Brienne nekem már a Királyok csatája óta nagy kedvencem.

      • csiki1991 szerint:

        Az a baj, hogy én nem is nagyon tudnék kedvenc karaktereket felsorolni 😀 Ned-et bírtam, de őt ugye viszonylag gyorsan elvesztettük… Mondjuk Ramsey-t és például Walder Frey-t csípem… Fura egy ízlésem van, az egyszer biztos. 😀

  2. Desmond Wallace szerint:

    Hát őket én lassan küldeném át a másvilágra. Ramsay találkozhatna Szellemmel, aki testrészenként fogyasztaná el. 🙂

    • csiki1991 szerint:

      Pedig ha belegondolsz mindkettejüknek racionális okai voltak/vannak… Frey-t ugye szépen fogalmazva átvágták a palánkon, ezért térfelet váltott… Ramsay meg, hát őt az apja sose ismerte el, aminek folyományaként egyre nagyobb kegyetlenkedésekkel próbálta felhívni magára a figyelmet… 🙂

      • Desmond Wallace szerint:

        Persze, de a cél nem szentesíti az eszközt. Ramsay pedig alapból pszichopata. Napjainkban valószínűleg sorozatgyilkosként keresné a kenyerét.

  3. csiki1991 szerint:

    “a cél nem szentesíti az eszközt…” Dehogynem 😀 Épp ezt kellene megtanulni sokaknak a sorozatban, sőt ha ezt Ned is elfogadta volna, akkor még most is vígan éldegélne… 🙂

  4. Desmond Wallace szerint:

    Ha elfogadjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt, akkor az ember már sose lesz ugyanaz, mint aki volt, és olyanná válik, aki sose akart lenni, tehát útközben célt téveszt, és teljesen máshova érkezik. Persze így életben maradhat, de milyen áron?

    • csiki1991 szerint:

      Mindennek megvan az ára… És hát a tettekért viselni kell a következményeket, de nem hiszem, hogy például Walder Frey forgolódna éjjelente az ágyában amiért megtorolta a sértést, amit Robb követett el ellene… 🙂

  5. Desmond Wallace szerint:

    Nyilván nem forgolódott, de cseppet túllőtt a célon, ráadásul megszedte a vendég kódexet.

    Mindent összevetve, remek kis filozófia előadást lehetne tartani a Trónok harcáról. 🙂

    • csiki1991 szerint:

      Hát igen… és simán el tudnék képzelni valami hasonló fejtegetést, mint amit pár éve találtam a SW-ST politikájáról… 🙂

  6. Messor On Kryel szerint:

    Nekem ami a legjobban megmaradt a részből, ahogy Brienrre nézett a vörös bozontos. 😀 Priceless.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s