X-Men: Az eljövendő múlt napjai

“Volt egy jövő, ahol sem embernek, sem mutánsnak nem volt miért élni. Volt egy jövő, amely számára már nem létezett a jövő…”

X-Men. Egy szuperhőscsapat mind fölött! A 90-es években nagyon kedveltem az itthon megjelent X-Men képregényeket, és hiába olvastam/láttam azóta sok történetet a Marvel univerzumban, az X-Men elsőségét sose tudta egyik sem megkérdőjelezni. Ugyan Joss Whedon rendezett egy remek Bosszúállókat, a mutánsok továbbra is a kedvenceim maradtak.

2000-ben nagyon lelkesen ültem be a moziba, amikor Bryan Singer először állította csatasorba az X-eket, és egy roppant korrekt alapozást láthattunk, amely után szépen sorban jöttek a folytatások, illetve a többi képregényhős is, hogy meghódítsák a mozivásznakat. Mára már ott tartunk, hogy rendkívül népszerűvé váltak a szuperhősök, de nem akarok nagyon eltérni a tárgytól, így visszatérnék a kritika tárgyához, Az eljövendő múlt napjaihoz.

A jövő nem végleges. Tudjuk ezt a Terminátorból. Lehet változtatni rajta, hogy elkerüljük az emberiség/mutánsok végzetét. Legalábbis a filmekben van ilyen opció. Ezzel a lehetőséggel játszik el Az eljövendő múlt napjai is, amely történet anno itthon is megjelent az X-Men lapjain. Logan elméje visszatér 1973-ba, hogy megelőzze a katasztrófát.

Az utóbbi években sok mutánssal találkozhattunk a vásznakon. A közeli jövőből visszatértünk a múltba, hogy megnézhessük Xavier iskolájának a születését, most pedig egy sötét jövőbe vezet el minket Singer, amit mindenképpen el kell kerülniük hőseinknek, ha nem akarnak a dinoszauruszok sorsára jutni.

Az eljövendő múlt napjai beváltja a hozzá fűzött reményeket, és egy olyan képregényfilmet láthatunk, amely remekül kezeli a két idősíkot, ami által az eddig látott összes mutáns-sztori a helyére kerül. Ugyan maradnak sötét foltok, de ennél szebben nem nagyon lehetett volna összegezni ezt a mutánsvilágot. Ismerem az alapanyagot, és úgy vélem, hogy Singer kihozta belőle a maximumot.

A történet akkor is érhető, ha valaki nem nagyon ismeri az előzményeket, de igazán csak akkor nyújt teljes élvezetet, ha láttuk az eddigi összes filmet. Igen, még a megvetett Rozsomák-filmek is kellenek a teljes képhez.

Az a helyzet, hogy nagyon jó volt nézni ezt a történetet. Annyira sokszínű ez a világ, annyira változatos, hogy egy igazi kétórás látványfilmmel van dolgunk, amelyben jó a történet, a helyén vannak a karakterek, és még alkalomadtán – a sötét tónus ellenére – a humor is helyet követel magának.

Talán sose volt még jelen egyik filmben se ennyi mutáns, de egy percig nem éreztem, hogy bármelyikük is felesleges lett volna az eddigi legjobb X-Men filmben. Természetesen a középpontban ismét a törzsgárda áll, de most Logan szerencsére most nem abszolút egyeduralkodó, így nagy szerepet kapott még ebben a történetben a két Charles, a két Eric, illetve Raven.

Nincs hiány látványos akciókban, de közben a dráma is a helyén van, a film végi összecsapás pedig egyszerűen lenyűgöző, pedig már a kezdés sem volt éppen unalmas. Az Őrrobotok se okoztak számomra csalódást. Noha eltértek a képregényes alapoktól, de ezt elég ügyesen tették ahhoz, hogy a hatás ne maradjon el.

Összességében tehát nagyon elégedett voltam ezzel a filmmel. Noha vannak hiányosságai, de kétségtelenül egy vérbeli X-Men történetet láthatunk a mozikban. Az X-Men: Az eljövendő múlt napjai a múlt, jelen és jövő kvintesszenciája, és egyben az eddigi legjobb mutánskaland. Nincsenek üresjáratok, a történet végig lendületes marad, a látvány pedig sokszor valóban grandiózus. A 3D viszont teljesen felesleges. Kategórián belül talán csak a Bosszúállókkal lehet egy lapon emlegetni, de annál egy hangyányival jobban éleztem ezt az idősíkokon átívelő kalandot. Értékelésem: 80%.

ui.: A stáblista után jelenetet fölösleges kivárni, mivel nem túl hosszú, és már a neten is elérhető ez a jelenet, ami felvezeti a folytatást.