Csillagok között

Jelenleg Christopher Nolan az egyik olyan rendező, akinek már nem igazán kell bizonyítani semmit. Ugyan nem minden filmje mestermű, de az kétségtelen, hogy egy megkerülhetetlen alkotó, aki nem a látvánnyal, hanem a tartalommal akarja elkápráztatni a nézőket.

Legutóbb ez sajnos nem jött össze neki (A sötét lovag: Felemelkedés), de a Csillagok között már a témája miatt is roppant érdekesnek ígérkezett. A történet valamikor a jövőben játszódik. A főszereplő (Matthew McConaughey) egy megözvegyült apa, akinek lehetősége nyílik arra, hogy megmentse az emberiséget a pusztulástól. Ennyit elég tudni a filmről, a részletekbe nem érdemes elmerülni, mert akkor lesz csak teljes az élmény. Spoilerek nélkül folytatom.

Nem kertelek tovább: a Csillagok között levett a lábamról. Pedig elég nagyok voltak az elvárásaim, de szerencsére nem kellett csalódnom, mivel egy óriási kalandban vehettem részt. Biztos, hogy nem fog mindenkinek bejönni ez a sci-fi, lehet benne találni hibákat, de engem ez a film úgy beszippantott, mint egy fekete lyuk.

A színészekre nem lehet egy rossz szavunk sem, de a rendező csupa tehetséggel dolgozhatott, így ezen nem is lehet csodálkozni. Ez a történet egy hatalmas érzelmi bomba. Nolan egyértelműen a családra építette a sztorit. Ugyan fontos a sci-fi vonal, de a fókusz mindvégig az emberi kapcsolatokon van. Egy jó sci-fiben pedig az ember áll a középpontban, és ez a Csillagok között esetében maradéktalanul teljesül.

A játékidő ugyan hosszú (majd’ három óra), és a film is egy lassan építkező felfedezés története, de egyáltalán nincs okunk az ásítozásra. A sztori végig leköti az embert, együtt utazunk a szereplőkkel, és az izgalmas jelenetek során drukkolhatunk a sikeres küldetésért. A feszültség sokszor szinte tapintható.

Gyakorlatilag csak dicsérni tudom a film összes alkotóelemét. Nincs ez másként a zenével sem. Hans Zimmer ismét nagyot alkotott, de akadt azét olyan pillanat is, amik már túlságosan hivalkodónak éreztem az egyes traktusokat.

A Csillagok között nem újította meg a műfajt, nem kínál akcióorgiát, de egy olyan utazásra invitálja a nézőt, ami talán páratlan a filmtörténelemben. Ritkán van rám film ilyen nagy hatással, de Nolan-nek – az Eredet után – ismét sikerült magával ragadnia.

A Csillagok között elvarázsol, elrepít egy olyan ismeretlen világba, ahol még nem járt ember. A felfedezés öröme tartja lendületben ezt a történetet, amelyet az elejétől a végéig áthat a szeretet. A film tele van érzelmekkel, de mégsem lesz tőle a történet egy csöpögős dráma, mivel a rendező jól keverte az alkotóelemeket, így vált ez a film egy feledhetetlen élménnyé. Nolan egy zseni! Az ilyen filmekért érdemes moziba járni. Ezt az alkotást még biztosan sokszor fogom megnézni. Értékelésem: 95%