Szupercella

Nagyon sokat kellett arra várnunk, hogy a 80-as évek két akcióhőse egy filmben szerepelhessen. Karrierjük csúcsán eszükbe se jutott, hogy osztozzanak a rivaldafényen, de a nagy sikerek már elmúltak, így a 21. században már arra is hajlandóak, hogy egymás mellett osszák a pofonokat. A feláldozhatókban Arnoldnak még csak epizódszerep jutott, de itt már méltó társa Sly-nak.

Abba ne is gondoljuk bele, hogy mi lett volna, ha 20 évvel hamarabb kapunk egy ilyen filmet. Most viszont megérkezett a Szupercella, amely ugyan az amerikai mozikban elhasalt, de itthon még mindig vevő a nép a két megöregedett akcióhősökre.

A film főszereplője egyértelműen Stallone, Schwarzenegger “csak” asszisztál a szabadulóművésznek, de ezzel egyáltalán nem a szerepét akartam lebecsülni, de a tény az tény. Stallone egy olyan fickót alakít (Ray Breslin), akinek a börtönökből való kijutás a szakterülete. Hozzá képest Scofield csak egy amatőr kiscsávó.

A legújabb megbízatás során azonban valami nem stimmel, így Ray élete legnehezebb szökése előtt áll. Külső segítségben most nem bízhat, így kénytelen összehaverkodni a Schwarzi által alakított Rottmayerrel. Ray fejében aztán szépen lassan megszületik a terv, amihez nélkülözhetetlen Rottmayer segítsége. Az biztos, hogy ilyen szökést még nem láttunk.

A börtönfőnököt A célszemély (Person of Interest) főszereplője, Jim Caviezel alakítja, és remekül hozza a főgenyó karaktert. Egy percig nem szimpatizál vele az ember. Egyébként itt is öltönyben feszít. Aztán van még itt több ismerős arc is, de ők is csak asszisztálhatnak a két nagyágyú szökéséhez.

A Szupercella nem az a film, ahol a játékidő nagy részét az akció tenné ki. Természetesen bunyóból és tűzpárbajból sincs hiány, de nagyon fontos szerepet kap az aprólékos tervezés, amellyel meg kell tervezni a szökést.

Habár Arnold Schwarzenegger csak a második legfontosabb szereplőt alakítja, ez mégis az ő filmje lett. Nem kell megijedni, ezzel az alakítással se tör Oscar-díjra, de egyszerűen látni rajta, hogy nagyon élvezhette a forgatást. Stallone a szokásos alakítását hozza, de az Osztrák Tölgy most igazán kitett magáért.

Bevallom, én végig élveztem ezt a filmet. Érdekesnek találtam ezt a történetet, akadtak jó dumák, az öreges bunyók is a helyén voltak, és Arnoldnak még egy nagyon nagy jelenete is volt a filmben. Persze ez csak rajongóként értelmezhető, de az én arcomra széles vigyor ült ki a moziban.

A Szupercella felidézi a 80-as éveket, és ügyesen szolgálja ki a nosztalgiára éhes mozinézőt. Ha pedig a tengerentúl továbbra se jönnek be a nézőknek az öreg akcióhősök, Andy Vajna még mindig benyomhatja őket valamelyik készülő magyar filmbe. Értékelésem: 75%. Még ilyet!