Jégvarázs

A Jégvarázs volt a tavalyi év egyik legnagyobb mozisikere. Alapvetően nem igazán nézek animációs filmeket, de most kíváncsi voltam rá, hogy mitől is döglik a légy. Nos, a Jégvarázs valóban egy aranyos kis mese lett, de messze nem olyan alapmű, mint a régi klasszikusok.

A történet két hercegnőről szól, akik közül a fiatalabbik, Anna egy teljesen átlagos lány, míg nővére, Elsa mutáns génnel született. Úgy tűnik, hogy Jégember távoli rokona, hiszen a képességeik hasonlóak. A királyi sarj viszont nem olyan szerencsés, mint Bobby, hiszen nem hallott még Charles Xavier mutáns sulijáról, így nem tudja kordában tartani a képességeit, ami végül lokális eljegesedéshez vezet.

Röviden ennyi a történet. Vannak aztán még itt mindenféle mellékszereplők, akik felelősek a humoradagért (Olaf), illetve a szerelem se maradhat ki a képletből (Hans, Kristoff). Mivel Disney produkcióról van szó, így a szereplők néha spontán dalra is fakadnak, de összességében csak egy emlékezetes dalocskát tudtak kicsiholni magukból.

Igazából nem könnyű értékelnem egy ilyen filmet, hiszen nem én vagyok a célközönség. Felnőtt fejjel pedig máshogy ítéli meg az ember az ilyen alkotást. A Jégvarázs egy kellemes kis mese, amely pont ugyanazt adja, amit a hasonló alkotások. Ha a Jégvarázs a 21. századi animáció csúcsa, akkor viszont én inkább újra előveszem a Vukot vagy Az oroszlánkirályt, mert azok még sokadszorra is nagyobb élményt nyújtanak, mint ez a jeges kaland.

Most az olvasónak úgy tűnhet, hogy lehúztam a filmet, de nem ez volt a célom. Csupán az a helyzet, hogy engem nem varázsolt el ez a királyi Sub-Zero, de ettől még látom a film erényeit. Nyilván a gyerekek sokkal jobban élvezték ezt a kalandot. Értékelésem: 75%.