2010 tavaszán ért véget a Dollhouse. A finálé után így értékeltem a látottakat:
Ennyi volt. Véget ért ez a sorozat is. Amilyen nyögvenyelősen indult az évad, olyan jó lett a folytatás. Joss Whedon azért megmutatta, hogy tud ő, ha akar… na meg hagyják szabadon dolgozni. Még egyszer meg kell ismételnem, hogy a Dollhouse rengeteget fejlődött a gyengécske pilot óta. Maga a sorozatzáró epizód viszont annyira nem nyűgözött le, de legalább kaptunk egy normális lezárást. Ismét a jövőben járunk, amikor már a káosz uralkodik a világban, mert a Topher által kifejlesztett eszköz hatalmas katasztrófát okoz.
A 2×12 nekem bőven elég befejezés lett volna. Az egyszeri néző meg csak kapkodhatta a fejét, mivel az idővonalban előző részt (1×13-at) nem adta le sose a FOX, így biztos akadtak olyan nézők, akik nem is látták azt a részt. Ha nálunk megéri az RTL-en a 2. évadot a sorozat (a nézettség alapján nem nagyon fogja), akkor javasolnám, hogy azt a részt a sorozatzáró előtt adják majd le.
Az 1×13-ban megismert karaktereknek most nem sok babér termett. Majdnem teljesen feleslegesen voltak benne az epizódban. A fő karakterek mellett persze nem is igazán rúghattak labdába, hiszen itt most az ő sorsukon volt a hangsúly. Megtudhattuk, hogy mi történt velük az elmúlt 10 év alatt, valamint kiderült az is, hogy kik nem élik túl a világ megmentését. A továbbiakban a záró résszel már nem igen akarok foglalkozni, így inkább visszatekintenék a 2. évadra.
Összességében a 2. évad sokkal jobban tetszett. Hiába indult ez is gyengén, de aztán mind a történet, mind a színészek jobb teljesítményt nyújtottak. Eliza Dushku játéka nem volt mindig kielégítő, de a 2. évadra ez már sokat javult. Persze ez lehet, hogy csak azért volt, mert Echo öntudatra ébredt. A színészek közül leginkább Enver Gjokaj és Fran Kranz játékát illeti dicséret. Mindketten nagyszerű teljesítményt nyújtottak. A kedvenc jelenetem az, amikor a két Topher beszélget egymással. Nehéz eldönteni, hogy melyikük hozza jobban a karaktert. Az meg külön örvendetes, hogy Summer Glaut is láthattuk néhány rész erejéig.
A lényeg tehát az, hogy egy egész jó kis sorozattá nőtte ki magát a Dollhouse, amire még sokáig emlékezni fogunk. Az évadot olyan 7/10-re értékelem. A kedvenc részem pedig a 2×11 volt. Eliza Dushku-tól a kedvenc sorozatom viszont még mindig a Tru Calling marad.
Desmond Wallace blogja 
“a nézettség alapján nem nagyon fogja”
Mekkorát tévedtél. 😀 Igaz, hogy 3 évet kellett várni az RTL II-s premierre és 4 évet a Klubos folytatásra, de csak eljött.
Jó sorozat volt, nekem tetszett. A főcíme pláne.
Na ja! Csak idő kérdése. 🙂
És van még pár ilyen. 😦